Észak Balatoni Hulladékgazdálkodási Projekt

Elkészült az Észak-Balatoni Hulladékgazdálkodási Projekt (Tiszta Európa Program) legnagyobb fejlesztése, a Királyszentistván külterületén épült modern hulladékkezelő központ. A projekt legnagyobb beruházása közel 14 hektáros területen épült meg 16 hónap alatt mintegy 8 milliárd forint összköltséggel. (A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség honlapja szerint 4,7 milliárd forint). Az uniós támogatással megvalósuló projekt keretében 158 Veszprém megyei településen lesz lehetőség a szelektív hulladékgyűjtésre és a biztonságosabb a hulladékkezelésre.

A létesítmény, amely egy válogatót, mechanikai kezelőcsarnokot, biológiai stabilizálót, valamint szigetelt depóniákat is tartalmaz, az Észak-balatoni térség 158 településének korszerű, környezetkímélő hulladékfeldolgozását, illetve tárolását oldja meg. A beruházás ötven százalékát az Európai Unió, negyven százalékát a magyar állam, tíz százalékát az Észak-Balatoni Hulladéktársulás biztosította.

A királyszentistváni hulladékkezelő ipartelep Európa egyik legmodernebb ilyen létesítménye. Évente 120 ezer tonna hulladék feldolgozását, illetve elhelyezését oldja meg. Az öt gyűjtőkörzetben (Veszprémben, Tapolcán, Ajkán, Balatonfüreden, illetve Pápán) felhalmozódott hulladékot tömörítés után zárt konténerekben ide szállítják, majd a válogatócsarnokban szétbontják. A könnyebb hulladékot aprítják, a nehezebb szerves anyagokat biológiai kezelőben 21 napon keresztül hatvan Celsius-fokos hőmérsékleten érlelik. Az így már gyakorlatilag komposztminőségű „szemét” kerül a szigetelt helyiségekbe. Egy külön klimatizált térben tizenkét cellában tizenkét ember válogatja ki az újrahasznosítható anyagokat. A folyamat végén csak a semmire sem használható hulladék marad a konténerekben.

Az Észak-Balatoni Hulladékgazdálkodási Projekt 300 ezer embert érint a térségben, és szinte a megye teljes egészét lefedi, kivéve Várpalotát és környékét, illetve néhány északi falut. A számadatoknál fontos megjegyezni, hogy Királyszentistvánra évente 120 ezer tonna hulladékot szállítanak majd, ezenkívül további 30 ezer tonna szelektíven gyűjtött hulladék érkezik közúton.

A hulladéklerakó építése előtt nagy vitákat kavart a beruházás a falu lakossága körében. Végül úgy engedélyezték a telepet a helyiek, hogy kikötötték: legalább olyan szintű és minőségű technológiát alkalmazzon, mint amilyen az osztrák Gráz város hulladéklerakója.

A létesítményben modern számítógépes rendszert használnak a méréseknél, a levegőszűrő és -cserélő technika pedig megakadályozza, hogy bármilyen kellemetlen szag- vagy zajhatás érje a környező településeken élőket - állítja a társulás elnöke. (A területen érezhető szag nem a hulladéklerakóból, hanem a Nitrokémia zagytározóiból, ülepítőtavaiból származik.)

A hulladékszállító autók egy zárt tározóban borítják le a szemetet, gyakorlatilag ott csak szemrevételezik azt, és ellenőrzik, hogy nincs-e benne például nagyobb betondarab. Ezt egy rakodógép teszi az aprítóba, ami legfeljebb húsz centiméteres darabokra vágja. Ezeket egy szalag szállítja a ballisztikus válogatóba, ami különböző (könnyű, közepes és nehéz) frakciókra bontja a hulladékot. Egy része megy azonnal a komposztálóba, ami viszont leesik, az a klimatizált, 12 állásos kézi válogatóba érkezik, ahol tovább válogatják.

- Ez biztos, hogy nem az álmok állása, de a környéken élőknek munkát jelent, ami az egyik kitétel is volt a szomszédos településekkel kötött megállapodások során - hangsúlyozta Czaun János,a Veszprém alpolgármestere, aki a projekt megvalósulását figyelemmel követő önkormányzati társulás elnöke.

A szállítószalagok felett úgynevezett mágneses szeparátor van elhelyezve, ami a fémhulladékot szedi ki a szemétből. Ebből a rendszerből már csak tényleg a hasznosíthatatlan dolgok kerülnek ki a depóniába. (A beérkező hulladék negyven százaléka ilyen.) A kikerülő anyag biológiailag stabilizált, azaz nem kerül bele semmi olyasmi, ami a rágcsálóknak vagy a madaraknak táplálékot jelentene. A többit, műanyagot, fémet hasznosításra eladják, ezzel is csökkenthetőek a lakossági terhek.

A biológiai kezelőben 12 óriási, zárt kamra található, ezekbe pakolják a komposztálható anyagot. A kamrákban locsolással és levegőbefúvással felgyorsítják az érlelést. A levegő páratartalmát és a hőmérsékletet ezekben is számítógéppel figyelik, húsz nap után előkomposztált anyag kerül ki, amit a depónia területén néhány hétig tárolnak, majd lerostálják.

A lakossági szemetet közúton szállítják Királyszentistvánra, azonban ez az elnök szerint nem jelenti a teherforgalom növekedését. (Számítások szerint naponta 11 teherjárművel több halad majd át a környező településeken.) A környezetbarát megoldás a vasúti szállítás lenne, ennek megoldására már vannak tervek és számítások.

A depóniát 25 évre tervezték, valamint van egy tartalék terület, ami megfelelő szigetelés kialakítása után újabb 25 évre megfelelő. Minden attól függ, hogy mennyire tudják kiszűrni a hasznosítható anyagokat. A hulladékkezelő július elsejétől úgynevezett üzempróba alatt működik, vagyis ez idő alatt minimális hulladékot szállítanak csak Királyszentistvánra. Július végétől kezdődik a próbaüzem három hónapos időtartamra. A tényleges működés 2011. január elsején indul be. Abban az esetben, ha valamiért le kellene állni, a megyében három hulladéklerakót is igénybe tudnak venni.

A projekt megvalósítására létrejött társulás 2005. november 10-én alakult, 158 Veszprém megyei települési önkormányzat részvételével. Legfőbb döntéshozó szerve a közgyűlés, amelyben minden települési önkormányzat lakosságszámával arányosan képviselteti magát. Az operatív döntéshozói feladatokat a Társulási Tanács látja el, amely az öt legnagyobb település: Ajka, Balatonfüred, Tapolca, Pápa és Veszprém delegáltjából áll.

A komplex hulladékgazdálkodási rendszer az alábbi elemekből épül fel:

• A szelektív- és kevert hulladék gyűjtő rendszer és elemei. Ennek keretében 400 db új szelektív hulladékgyűjtésére alkalmas gyűjtősziget létesül a Társulás működési területén. Ez azt jelenti, hogy a beruházás eredményeképpen jelentősen nő azon települések száma, ahol a térségben szelektíven lehet gyűjteni a hulladékot. A gyűjtőszigetek végső helyének kiválasztása a helyi önkormányzatokkal egyeztetve történik. A beruházás költségei között szerepelnek azok a járművek és konténerek is, melyek a hulladékot a regionális telepre szállítják. 
• Átrakó állomások - válogatók. Az ajkai, pápai és tapolcai gyűjtőkörzetekből átrakó állomásokra kerül a begyűjtött hulladék, ahonnan tömörítve, zárt szállítókonténerekben kerül a regionális telepre. Ezeken a telepeken történik a szelektív gyújtőszigetekről beszállított hulladék feldolgozása is.
• Komposztáló. Feladata a Balatonfüreden és térségében keletkező jelentős mennyiségű kerti hulladékot feldolgozása.
• Mobil építési törmelék feldolgozó. A törő és osztályozó berendezés Veszprémben létesül. Feladata a térségben keletkező, eddig csak lerakásra alkalmas építési törmelék, feltöltésekben, útalapban, rekultivációs alaprétegekben felhasználható anyaggá alakítása lesz. A berendezést a nagyobb építkezések helyszínére szállítva, ott végezhető el a feldolgozás
• Regionális Hulladékkezelő telep.

A feldolgozó körzetei, kapacitása

A telepre a térség öt gyűjtőkörzetéből (Ajka, Balatonfüred, Pápa, Tapolca és Veszprém), összesen 158 településről érkezik majd a hulladék. A telepre (amely a hulladék-feldolgozó üzemből, a depóniából és a későbbi, esetleges fejlesztéshez szükséges tartalék területből áll) az ajkai, tapolcai és pápai gyűjtőkörzetekből átrakást követően, tömörítve, míg veszprémi és balatonfüredi körzetből átrakás nélkül érkezik a hulladék, zárt konténerekben. A telep tervezett kapacitása 120 000 tonna / év lesz. 
A beszállított hulladék szétválogatásra kerül. Ennek során külön kezeljük majd a másodnyersanyagokat (fémek, műanyag, stb.), az energetikai célra felhasználható, de anyagában már nem, vagy csak aránytalanul nagy ráfordításokkal hasznosítható anyagokat (műanyag, fa, papír), a stabilizálandó szerves anyagokat és a továbbiakban már fel nem dolgozható anyagokat.

A projekt által érintett terület

A megépülő szelektív hulladék feldolgozó öt nagyobb körzet problémájára jelent majd hatékony megoldást. Ezek: Balaton gyűjtőkörzet, Veszprém gyűjtőkörzet,Ajka gyűjtőkörzet, Pápa gyűjtőkörzet és Tapolca gyűjtőkörzet.

Az egyes gyűjtőkörzetekhez tartozó települések:

• Pápa gyűjtőkörzet
  Bakonykoppány, Bakonyszűcs, Pápa
  Megközelítőleg: 35 000 lakos, 13 000 háztartás
• Balatonfüred gyűjtőkörzet
  Aszófő, Balatonakali, Balatoncsicsó, Balatonfüred, Balatonhenye, Balatonszepezd, Balatonszőlős, Balatonudvari, Barnag, Csopak, Dörgicse, Kővágóörs, Köveskál, Mencshely, Mindszentkálla, Monoszló, Nagyvázsony, Óbudavár, Örvényes, Palóznak, Pécsely, Pula, Révfülöp, Szentantalfa, Szentbékálla, Szantjakabfa, Tagyon, Tihany, Vászoly, Vöröstó, Zánka
  Megközelítőleg: 28 000 lakos, 35 000 lakás
• Veszprém gyűjtőkörzet
  Alsóörs, Bakonybél, Bakonynána, Balatonalmádi, Balatonfűzfő, Bánd, Borzavár, Csehbánya, Eplény, Felsőörs, Hajmáskér, Hárskút, Herend, Hidegkút, Királyszentistván, Lókút, Lovas, Márkó, Nagyesztergár, Nemesvámos, Olaszfalu, Pénzesgyőr, Pétfürdő, Porva, Sóly, Szentgál, Szentkirályszabadja, Tótvázsony, Városlőd, Veszprém, Veszprémfajsz, Zirc
  Megközelítőleg: 120 000 lakos, 45 000 lakás
• Ajka gyűjtőkörzet
  Ajka, Apácatorna, Bakonyjákó, Bakonypölöske, Bodorfa, Borszörcsök, Csögle, Dabrony, Dáka, Devecser, Döbrönte, Egeralja, Farkasgyepü, Ganna, Gyepükaján, Halimba, Iszkáz, Kamond, Karakószörcsök, Kerta, Kisberzseny, Kiscsősz, Kislőd, Kispirit, Kolontár, Külsővat, Magyarpolány, Marcalgergelyi, Nagyalásony, Nagypirit, Nemeshany, Nemesszalók, Németbánya, Noszlop, Nyárád, Nyirád, Oroszi, Öcs, Pápadereske, Pápasalamon, Pusztamiske, Somlóvecse, Szőc, Tüskevár, úrkút, Vid, Vinár
  Megközelítőleg: 67 000 lakos, 24 000 lakás
• Tapolca gyűjtőkörzet
  Ábrahámhegy, Badacsonytomaj, Badacsony-tördemic, Balatonederics, Balatonrendes, Bazsi, Csabrendek, Dabronc, Gógánfa, Gyulakeszi, Hegyesd, Hegymagas, Hetyefő, Hosztót, Kapolcs, Káptalanfa, Káptalantóti, Kékkút, Kisapáti, Lesencefalu, Lesenceistvánd, Lesencetomaj, Megyer, Monostorapáti, Nemesgulács, Nemesvita, Raposka, Salföld, Sáska, Sümeg, Sümegprága, Szentimrefalva, Szigliget, Taliándörögd, Tapolca, Ukk, Uzsa, Veszprémgalsa, Vigándpetend, Zalaerdőd, Zalagyömörő, Zalahaláp, Zalameggyes, Zalaszegvár
  Megközelítőleg: 53 000 lakos, 20 000 lakás

A hulladék feldolgozása

Az alkalmazott válogatási eljárás (szeparációs technológia) a legmesszebbmenőkig igazodik a környezetvédelmi igényekhez. A válogatás zárt üzemcsarnokban történik olyan módon, hogy a hulladék semmilyen formában sem kerülhet majd érintkezésbe a környezettel.

A szerves anyag feldolgozását jelentő Mechanikai és Biológiai stabilizálás (MBH) során, a biohulladék szén-dioxidra és vízre bomlik. A folyamathoz szükséges levegő, szűrést követően (biofilter) kerül vissza a környezetbe. (A keletkező szén-dioxid üvegházhatása huszad része a metánénak, ami egy hagyományos lerakóban, a depóniagáz részeként felszabadul.) Itt az érlelés első szakasza zárt vasbetonkamrákban, míg az utóérlelés nyílt prizmákban történik. Az utóérlelésre kerülő anyag pedig már gyakorlatilag teljesen szagtalan lesz, további érlelésre pedig kizárólag csak mechanikai tulajdonságainak biztosítása miatt lesz szükséges. A stabilizálással nyert komposzt a rézsű takarására kerül felhasználásra. A füvesítést folyamatosan történik, így napról-napra növekszik majd a zöldfelület és az élőhelyek aránya.

A projekt megvalósítása során végig szem előtt tartott cél, hogy a véglegesen lerakandó hulladék mennyisége csökkenjen. A működés első időszakában ez az összegyűjtött hulladék az összes hulladék mintegy 50%-át jelenti majd, amely a lerakó élettartamának közepére (10 év múlva) remélhetően 15 – 20%-ra csökken (elsősorban a szelektív gyűjtés elterjesztésének, a megelőzésnek és a másodnyersanyagok minél hatékonyabb kinyerésének köszönhetően).

A lerakóra csak feldolgozást és mechanikai és biológiai stabilizálást követően kerül hulladék. Ennek eredményeképpen mérsékelten lesz csak érezhető a szag-, és depónia gáz (CH4 tartalmú gáz), táplálék hiányában pedig nem jelennek meg a madarak és a rágcsálók. A szél okozta kihordás - porzás elleni védekezésként gyorsan áthelyezhető, erős védőháló kerül kihelyezésre és a területen összegyűjtött csurgalékvizet is a depóniára locsoljuk vissza.

A tájkép megóvása

A tervezett létesítmény megvalósítása során elsőrendű feladat, hogy az csak minimálisan hasson a tájképre. Természetesen méreténél, földrajzi kiterjedésénél fogva a lerakó látható lesz a közeli települések (Királyszentistván, Vilonya, Papkeszi) egyes részei, valamint a lerakótól északi és déli irányban haladó alsóbbrendű közutak felől, ám kialakítása során maximális cél, hogy a lerakó csak alig váljon el a jelenlegi környezettől, hogy minél természetesebb része legyen a tájnak, a természetnek.

Ezért védőerdőt telepítünk, amely a leginkább érintett települések (Papkeszi, Vilonya és Királyszentistván) felől öleli körbe majd a telepet. A védőerdő fái úgy kerülnek telepítésre, hogy azok együtt növekedjenek a lerakóval. A szorítótöltés, amelyik pedig körülveszi a területet, várhatóan mindig magasabb lesz a lerakónál (füvesítése folyamatosan történik majd), így lénygében egy újabb zöld dombbal lesz csak gazdagabb a környék.
 

A depónia láthatóságát erősen befolyásolja az is, hogy kialakítására tagolt, dombos, ligetes terepen kerül sor. A tervezett többszintes védőerdő szélessége 30 méter lesz, telepítése a depónia építésével egy időben kezdődik. A terület hajdan őshonos fajaiból kialakított erdő együtt nő majd a lerakóval és az üzemelés első időszakában szinte teljesen eltakarja azt. A fák természetesen nem tudják a lezárt depóniát teljesen elrejteni, de a szorítótöltés füvesítésével, az odatelepített cserjékkel a látvány egyáltalán nem lesz feltűnő. Mivel a szorítótöltés magassága a művelés során 2 méterrel meghaladja a lerakóban a hulladékréteg szintjét, így az a környékről semmiképpen nem lesz látható.